Maximilian Niculescu úr részt vett a 2008 áprilisában megrendezett interjúkon. Mivel tervezett egy Európai kirándulást két hétre az interjú utánni időszakban, megkért minket hogy próbáljuk az interjúkat a lehetséges munkaadókkal arra az idõpontra eggyeztetni amikor õ Németországban tartózkodik. Sikerült eleget tegyünk kérésének és felvették mint sebész rezidenst egy Rheiland Pfalzi klinikán, közel a Nürburgring-i körforgáshoz. Mivel a doktor úr felesége várandós volt, felajánlották hogy szüljön a klinikán, továbbá pedig hogy dolgozzon mint nõgyógyász rezidens a szülési szabadság után.

Az alábbiakban olvashatják Niculescu úr vallomásait:

Összefoglalhatnám a benyomásunkat Németországról és az új munkahelyrõl és természetesen beleértve az eggyüttm űködést az önök cégével elmondva hogy nagyon boldogok vagyunk hogy volt lehetõségünk hogy önökkel találkozzunk és hogy ide jussunk.

Már az elején úgy tünt hogy a jól ismert német ridegség a város ahol mi dolgozunk esetében teljesen alaptalan szóbeszéd.

A kollegáim nagyon megértõek és nagyon segítõkészek hogy megkönnyebbítsék a beilleszkedést az “új világba”. Annak ellenére hogy eggyes adminisztrativ formalitásokat elkellett intézni úgy a munkahelyen mint a bejegyzésnél mint külföldi állampolgár, a dolgok hihetetlenül gyorsan mozogtak és mindig megértést kaptam a klinika vezetõségétõl mikor idõre volt szükségem hogy elmenjek a városházára.

A kórház ahol dolgozom egy kisebb klinika, csak sebészeti és belgyógyászati osztállyal rendelkezik, de az esetek változatossága kezdetnek elég, ami pedig a felszereltséget illeti, azt mondhatom hogy nem hiányzik csak egy MRI (Magnetikus Rezonancia) osztály, ezen kívül minden megvan ahhoz hogy gyorsan és helyesen vizsgáljuk meg a beteget. Az itteniek az elejétõl kezdve, de fokozatosan, különbözõ feladatokat bíztak rám. És ami nagyon fontos volt számomra, az hogy mindig megbíztak bennem.

Nem tudom hogy így van-e egész Németországban, valószinüleg a nagyobb klinikákon, ahol több az esetek száma nehezebb a kezdet, figyelembe véve a nehézséget amit a nyelv gyenge ismerete okoz, de én nagyon elégedett vagyok és biztos vagyok benne hogy egy ilyen kezdet nem vezet máshoz mint egy sikeres karrierhez ebben az országban, anélkül hogy állandóan aggodalmaskodni kelledjen a pénz miatt, vagy hogy kényszerülve legyen hogy a betegeket a megfelelõ műszerek segítsége nélkül vizsgálja meg  és kezelje.

Köszönöm,
Maximilian Niculescu

FÉNYKÉP